Benike nagyon nincs jól…
Nagyon nehéz, most bármit írni… Hiába indult el a sejttermelés nagyon lassan halad… Ráadásul a trombocita (vérlemezke) termelés sem indult még el, ennek következtében a véralvadása egyenlő a nullával. Közben továbbra is nagyon magas a bilirubin szint is, minek következtében a mája szinte teljesen leállt. Pedig mind a sejttermeléshez és a véralvadáshoz is nagy szükség lenne rá. A belek is állnak, a pocakja továbbra is hatalmas.
25 – én csütörtökön, miközben reménykedtem a jó hírekben jött a sokk. Beni délelőtt elkezdett görcsölni. Ez egy epilepsziás görcs, persze nem olyan durva rángatózás, de azért nagyon ijesztő. 3 percenként kis lábgörcsök, felakadó szem és nyelv rángás. Azonnal elvitték CT vizsgálatra, ami kimutatta, hogy apró bevérzések keletkeztek az agyban. Nagyon megijedtünk, nehogy maradandó károsodás legyen a vége. Az orvosok úgy gondolták, hogy valószínűleg gyorsan felszívódik így nem lesz baj. De azért semmiképpen sem megnyugtató a dolog. Ez volt az eredménye a nulla véralvadásnak… Elkeserítő volt a tudat, hogy mindig történik valami, amikor végre javulnia kellene.
Pénteken 11:45 – kor telefonáltam a kórházba hátha, végre jó híreket kapok. Ez csak egy állom volt… A doktornő elmondta, hogy Beni nagyon nincs jól a beleknél és a gyomornál is újra vérzés van, mind a gyomor, mind a vékonybél szondából, vért szívtak fel… Újra kap majd trombocitát és vért is de ez nagyon nem jó. Teljesen levert a víz, hívtam a feleségemet, hogy mi újság a picivel. Ő éppen akkor indult a kórházba.
Miután beszélt a dokinővel, felhívott. Elcsukló hangon mondta, hogy az orvosok nagyon aggodnak, Beni életveszélyes állapotban van… Annak kell örülni, hogy ilyen erős a szíve a kisfiamnak, szinte már minden rajta múlik. Ők megadnak mindent továbbra is a felépüléséhez, de most már minden tőle függ… El kellene indulnia a trombocita termelésnek és a májának is, miközben a nagy gyulladási értékek miatt nem tudják abbahagyni az antibiotikumok és a májvédő szer adását, melyek mind károsítják a máját… Ördögi kör… Szóval nagy a baj…
Szombaton nem sok újat tudott mondani a főorvos asszony, csak, hogy továbbra is életveszélyben van Beni. Elcsuklott a hangom, mikor megköszöntem neki a felvilágosítást, majd bementem a kicsihez. Ébren volt, persze teljesen kába a sok fájdalomcsillapítótól, nem nagyon nézet rám de, amit mondtam neki azt láttam, hogy hallja. Kértem, hogy legyen nagyon erős, hogy tartson ki és próbálja rávenni a szervecskéit, hogy gyógyuljanak. A végét már nem bírtam ki eltörött az a bizonyos mécses… simogattam a kezét és… akár szégyen, akár nem… sírtam, persze elbújva az ágyvégébe, hogy a nővérek nehogy észre vegyék továbbra is a kezét simogatva… Egy pillanatra olyan volt mintha rám nézett volna, összeszorult a szívem… Tudtam, hogy semmiképpen sem szabadna, hogy azt érzékelje, hogy kivagyok, inkább erőt kellene sugároznom felé. Összeszedtem magam és megsimogattam a fejecskéjét, nagyon szeretlek, mondtam és újra elmondtam neki, hogy mennyire erős és, hogy milyen büszke vagyok rá. Aznap még volt egy szép nagy kaki, 3 nap után, persze alvadt véres és a pocakja is kisebb lett. Hihetetlen volt, hogy az egész osztály, hogy örült, a főorvosnővel együtt, hogy Beni végre kakilt…
Ma vasárnap, mikor beértem a doktornő elmondta, hogy sajnos újra vért szívtak mindkét szondából, egyébként nincs nagy változás, de a sejtszám szerencsére tovább nőt. Éjszaka még volt egy kisebb kaki, azóta semmi és megint nagyobb volt egy kicsit a pocija… Békésen aludt egész végig amíg bent voltunk.
Néztem, gyönyörködtem benne, hogy milyen szép a pofikája még most is…
Nagyon, nagyon kellene, hogy elinduljon a javulás, hogy csökkenjen a bilirubin szint, hogy a májacska magához térjen. Elinduljon a trombocita, a pocakról nem is beszélve. Persze ez mind, mind összefügg egymással jól tudom. Ha minden jól megy Hétfőn konzultálnak a májspecialistával. Bárcsak lenne valami jó ötlete…
Most nagyon kivagyunk… mindketten. Rettegek, nagyon félek… Éjszaka róla álmodtam, az én mosolygós kisfiamról és arra ébredtem, hogy imádkozom, hogy elinduljon a javulás…
Jelentkezem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: